Az, ahogy az Evertonnal találkoztam, meglehetősen „eredeti”.
Késő este volt, Az utcán sétáltam, és találkoztam Illésszel, köszönni távolról, és meg sem állni, mert nem volt időm, és nem akartam meghallani a „pénzkérés”’ (különféle ürügyekkel).
Felhívott, távolról, bizonyos ragaszkodással, de nem lassítottam.
Akkor, után kb 50 méter, Volt egy kétségem. Végül, mindig kell “adj neki egy esélyt”…
*** KATTINTSON A KÉPRE, HA TÖBBET MÉGSZ 🙂